Hajósi Pincefalu
Hajósi pincefalu adottságai
A Duna régi medre /Vajas/ árterületének kiemelkedésén települt várostól keletre húzódó földalatti törésvonal egy agyagos dombvonulatot alakított ki, elválasztva egymástól két talajtípust. A lösz, amely alkalmas a szőlő- és gyümölcstermesztésre, és a kötöttebb talajt, amin főként takarmánynövényt termesztenek a helybeliek. Hajós város neve elválaszthatatlanul összefonódott a pincékkel, a javarészt fehérre meszelt falu, apró házakkal, amelyek a településtől másfél kilométerre emelkednek a löszhátakon.
Több pince volt, mint ahány ház
Hajóson, valamikor több pince volt, mint ahány ház. Sokan két pincét építettek, egyet a bor, egyet a burgonya és egyéb termények tárolására. Mivel a múlt századokban központi helyet képviselt a hajóson a szőlőművelés így a pincefalu is. A borospince volt a helyi ember éléskamrája. Tároltak a pincében bort, burgonyát, almát, savanyítottak borecettel paprikát és tároltak a hűvös pincébe. A szüretelő fahordók alma tárolás célját szolgálták, mégpedig úgy, hogy kibélelték a hordó alját szalmával, majd elkezdték rakni az almát úgy, hogy minden sor közé szalmát tettek. Ezzel a tárolási móddal sokkal tovább lehetet a gyümölcsöt tárolni, kevesebb volt a rothadás, hiszen a hordó alján lévő alma is szellőzött.
Aki először járja a pincefalu utcáit, úgy érzi, mintha egy kihalt településen lenne javarészt bezárt ajtók, bezsaluzott ablakok, láthat. Ha az ide látogató vendég tudja, hogy mikor kell a pincefalut meglátogatni, akkor egész más benyomással távozik. Mert, ha csak szüretkor, vagy nyáron, vagy hétvégén jön, akkor találkozhat turistával, hajósiakkal akik teszik a dolgukat. Láthat baráti társaságot, kártyázókat, váró-invitáló gazdákat. Olyan pince előtt pedig gyakran vezethet az útja amelyik a vidámság hangjától hangos, hiszen itt sokan osztják Kölcsey Ferenc Bordal c. versében megfogalmazott gondolatait, miszerint:
„Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Úgyis hol kedvre,
Úgyis hol búra
Fordúl az élet
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
S elmúlat véled. „
Első pincék
Hajósi pincefalu históriája a távoli múltban kezdődik. A fennmaradt írásos dokumentumok szerint, Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én kelt szerződésbe foglalta azokat a kötelmeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Valószínű, hogy az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. Az első ültetvények a mai Hild és Szentgyörgy település környékén voltak. Hilden a mai napig találhatók földbevájt barlangok, melyek eredete ismeretlen, egyes feltevések szerint ezek a barlangok adtak otthont ebben az időben a bornak. 1763-ra vonatkozó Balla-féle térkép Hajós határában nem tüntet fel szőlőket. A mai pincefalu területén valószínűleg a 18. század végén a 19. század elején kezdtek a helybéliek pincét építeni. A falu melletti löszhát alkalmas volt borospincék kialakítására, közelebb volt, mint Hild viszont bent a faluban a belvízi problémák miatt nem tudtak borospincéket kialakítani. Első rendelkezésre álló számszerű adat 1851-ből származik, ebben az időben 553 holdon termeltek szőlőt Hajóson és 363 pince volt. A századfordulóra a pincék száma 850-re gyarapodott, a szőlőültetvény pedig 1200 holdra. Jóllehet nagy terhek nehezedtek a hajósi gazdákra, és időnként súlyos veszteségek érték a szőlőkerteket, mégis megélhetést biztosított. A legnagyobb csapást a filoxéra és a peronoszpóra okozta., például 1874. és az 1879. évi szőlőtermés csaknem teljesen megsemmisült. Ebben az időben rengeteg szőlő ment tönkre. Megoldást kellett találni a fertőzésekkel szemben, ezért az ellenállóbb homoki szőlők, az amerikai alanyokra oltott, nemes európai vesszők jelentették a kiutat. Az országos erőfeszítések hajóson is eredményekhez vezettek, hiszen 1908-ban rekord mennyiségű szőlő termett.
20. század eleje
A 20.század elején készültek azok a présházak, amelyek azóta műemlék jellegűek. Az épületek ekkor, vályog fallal, oromzata tapasztott vesszőfonattal legfelül aládeszkázott formában épültek. Egy 1935-ben készült statisztikai összesítés szerint Hajóson 1812 holdon termesztettek szőlőt. Jó termés estén a pincékben 25-30 ezer hektoliter bort is tároltak, a második világháború idején azonban szorongatott helyzetbe kerültek a gazdák. Az átvonuló front katonái, hogy borhoz jussanak, több présház ajtaját felfeszítették, a nyitva hagyott, illetve ajtók nélküli pincék zöme kifagyott és tönkrement. Ezek a pusztítások azonban elenyészőek voltak azokhoz a károkhoz mérten, amelyek a háborút követtő békés években érték a pincefalut. 1960-as évek kedvező irányú társadalmi változásaira volt szükség, hogy a pincefalu újjáéledjen. Ekkorra már a kitelepített svábok nagy része visszatért Hajósra és újra gondozta, ápolta a szőlőültetvényeket. Elkezdődött a Présházak újjávarázsolás és szép fokozatosan kialakult a pincefalu mai arculata.
A borospincék
A borospincék általában három részből állnak. A legfontosabb a pincelyuk, amely 20 – 35 méter hosszan nyúlik a löszbe, zömében kézzel kivájva, 3-6 méter mélyen általában téglapadozat nélkül. A 80-as évek közepétől kezd elterjedni a pincék utólagos kitéglázása, részben esztétikai okokból. Az enyhén lefelé lejtő pincelyukakban található a borokkal teli hordók. Nem az egész termés kincse, hiszen a szőlő egy részét a gazdák, már a tőkénén eladják. Elmondható, hogy a borospincék 90%-ban 10 hl bornál kevesebb érlelődik. Az itt tárolt bor a családi szükséglet kielégítésérére, valamint kisebb hányadában értékesítési célokat szolgál. A pince fontos részét képezi a présház. Egyik felében tárolják a szőlőfeldolgozás- és művelés eszközeit, a prést, a darálót, az erjesztő kádat. Az épületek nagy részében található a kisszoba., mely a munkában és a megfáradt gazda pihenését szolgálja. Ez a helység szolgál a barátok és a vendégek fogadására. Egyszerű bútorzattal
Hajós Város
Akik hallottak Hajósról, erről a Bács-Kiskun megyei Településről, talán annyit tudnak róla, hogy az ország egyik legmódosabb kisvárosa. Akik ismerik Hajóst, azok azt is tudják, hogy nemzetiségiek lakják. Az itt élő emberek kétszer rugaszkodtak neki az életnek. Merthogy, a község története is két szakaszra oszlik, a „K.e.”-re és „K.u.”-ra, amelynek Krisztushoz semmi köze, mert a „K.e.”és a „ K.u.” nem jelent mást, mint a kitelepítés előtti és a kitelepítés utáni időket. Mélyebb és maradandóbb nyomot az utóbbi hagyott. A felvidéki – aki tudatilag és érzelmileg más tájakhoz ragaszkodott, mégis Hajósra kényszerült költözni – ebben a községben próbált gyökeret ereszteni. A hajósi svábok otthona, hazája is Hajós és nem Németország.
Település nevének eredete
A város nevének keletkezésére többféle magyarázatot adnak. Az egyik szerint a sváb telepesek Dunán történő érkezése miatt a környező falvak lakói nevezték el őket hajósiaknak. A másik ismert magyarázat szerint, a község neve onnan származik, hogy a falu mai területén egy vízfolyás vezetett, amely lehetővé tette a halászatot, illetve a hajózást. De közszájon forog egy harmadik magyarázat is. A török megszállás előtt ez a terület bizonyos Hajósy családé volt. Ez a szóbeszéd igaznak bizonyult, mert számos írásos dokumentumok is alátámasztja. Ez első okleveles adat 1366-ból való. A dokumentumban a település neve Hayós. De későbbi 1420-ból, 1433-ból és 1465-ből származó írásokban is ezen a néven szerepel. A faluközösség korai életéről kevés adat maradt ránk annyit tudunk hogy a török hódoltság előtt vásártartási joggal rendelkezett. Az ország három részre szakadásakor bár nem lakatlan, de nagyon gyéren lakott ez a vidék. Arról azonban tudunk, hogy a község lakói 1543. és 1680 között tizedet fizettek. 1690-ből származó dokumentum egy elnéptelenedett településként említi meg.
„K.e.” (alcím)
1722-ben itt talált megélhetést, boldogulást, azaz első 25 sváb telepes család, akit az akkori kalocsai érsek gróf Csáky Imre hívott be a török idő után elnéptelenedett országrészre. A betelepítés 1770-ig folyt általában Bussen-berg környékéről, a mai Baden-Würtenberg tartományból.
A község mai területét mocsaras-vizes rétekkel váltakozó tölgyes boríthatta, a 18. században, ami vadban gazdag volt. A falut két patak partjára építették, ez egyik mellett működött az érseki vízimalom. 1728-ra felépül a templom. Írásos dokumentumok szerint az 1732-ben már mintegy 122 család élt a településen.
Még csak 1739-et írunk, amikor az érsek gróf Patachich Gábor a templom mellé a falu egyik legjelentősebb épületét emelteti a vadászkastélyt. Az épület pihenő-, mulató-, szórakozó-, helyül szolgált. Ide jártak vadászni a közeli vadaskertbe az érsek vendégei és a főurak. A Vadaskert mára beépült, csak az utcanevek viselik a történelmi múltját. Egyébként a község ebben az időben kedvelt tartózkodási helye volt a kalocsai érseknek és más egyházi személyeknek is. Itt szentelik fel 1752-ben a Kalocsán végzett kispapokat, sőt ebben az esztendőben püspökavatásra is sor került Hajóson. Az intenzív egyházi, vallási, politikai élet következtében a település egyre jelentősebb helyet vívott ki magának a környéken. Ezt támasztja alá az is, hogy a község 1756-ban, Mátyási Ferenc jegyzőségének első évében vásártartási és mezővárosi jogot kapott. 1767-ben a vadászkastélyhoz tornyok épülnek.
A 18–19. században, gyakori belvízi problémákkal küszködött a település, ez a Duna szabályozásával oldódott meg. A század végére már vásárvárosi rangot kapott a település. 1930-as évektől az érseki uradalom, a falu fejlődését gátoló erdőket kitermelte, majd felparcellázta házhelyeknek. Ezeket kedvező áron értékesítette a lakosság felé és ezzel kezdetét vette minden korábbinál intenzívebb településfejlődés.
Akkortájt járta a szólás, „ha nem jön a háború tán, még a dusnoki templomot is megveszik a hajósiak”.
„K.u”
II. világháboru után a település fennálásának legnagyobb csapása következett ami kezdőik a „K.e”-vel és elindítja a település másik szakaszát a „k.u.”-t . A kezdeti nehézségek után amik az idetelepített, más kultúrához szokott felvidékiek, valamint az őslakos sváb lakosok között alakultak ki, szép lassan ráébresztette az itt élőket, hogy előre tekintve a múlt sérelmeit félretéve a közös jövőért kell dolgozni. Hajós is, mint az ország településeinek nagy része, a hatvanas évektől számítva mind jobban gazdagodva, gyarapodva kialakította új arculatát a településnek. Napjaink legnagyobb problémája az értelmiségi fiatalok Hajóson tartása. Elmúlt húsz évben 600-700 fővel csökkent a telülés lakossága. Napjainkba a kisvárosunkban 3.400 lakos él.
A Borvidék
1990-ben a az Alföldi borvidék egy részéből jött létre Hajós-Vaskúti borvidék. Mivel a vaskúti szőlőtermelés a 90-es évek közepére jelentősen visszaesett. Napjainkban már alig van kiterjedt szőlőültetvénye, ezért a Hegyközségi Tanács 1996-ban kéréssel fordult a Földművelésügyi Miniszterhez, hogy változtassa meg a borvidék nevét Hajós-Bajai borvidékre, így 1997-től már ezen a néven szerepel. Ezzel tulajdonképpen kettős célt akartak elérni. Egyrészt a terület ismertségét is akarták erősíteni, mivel Baja város, mint a környék kulturális, kereskedelmi és oktatási központja, mindenki által ismert. Másrészt jelentős ültetvények vannak Baján, a bajai borok pedig mindig híresek voltak. Ezzel a törekvéssel Baját, mint várost is szeretnék olyan rangra emelni, amelyet méltán megérdemel.
A 2100 ha termőszőlőt a borvidékhez tartozó 14 településen évszázadok óta termesztik. Az elmúlt században itt termelték az ország legfűszeresebb hazai borait. Jelentős volt emellett az a kövidinka, a sárfehér és persze a kadarka szőlőkből készített borok.
A borvidék öt településén élő németajkú lakosság magával hozta a szőlőművelés és borkészítés szeretetén túl az őshazában termesztett fajtákat is, így került e vidékre a kékfrankos és a rajnai rizling. A Hajós-Bajai borvidék szőlészeti és borászati színvonala kiemelkedő volt minden időben
Talaj és éghajlat adottságai
A tengerszint feletti magassága alapján inkább a Szekszárdi borvidékhez hasonlít, mint az Alföldön lévő szőlőterületekhez, hiszen e területek a Tolnai Dombság lefutásának részei, amit csak a Duna szel ketté. Hasonlít a Spanyolországban lévő Douro folyó által kettészelt borvidékre. A Hajós-Bajai borvidék a Duna-Tisza között található. Természetes tájai a Duna menti síkság déli része, a Bácskai homokhát, valamint a Bácskai lösztábla északi része.
Ez a termőtáj mindig is különbözött az általános alföldi termőtájtól, hiszen az itteni szőlők nem homokon termettek, hanem elsősorban lepelhomokkal fedett agyagtalajon, de helyenként lösztalajon. A homokréteg vastagsága a talaj termékenysége szempontjából meghatározó. A vékony rétegű lepelhomokkal fedett talaj a legkedvezőbb a mezőgazdasági növények számára.
A térség szőlőtermesztését a talajtípuson kívül a klimatikus tényezők is jelentősen befolyásolják. A klimatikus tényezők közül melyek hatással vannak a szőlőre: a napsütés időtartama, a levegő hőmérséklete, valamint a lehullott csapadék mennyisége.
Országos viszonylatban elmondható, hogy mind a napfénytartam, mind a napsugárzás havi és évi összege a Hajós-Bajai borvidék területén a legmagasabb. Az évi nappali megvilágítás időtartama 4406,43 óra, a tényleges napsütéses időszak viszont egész évben 2076 óra. Az észlelt és lehetséges napfénytartam közötti arány alapján a tenyészidőszakban a nappali megvilágítás 55,6% alatt van. Magyarország szőlőtermő tájain a napfénytartam évi összege sokéves átlagban 1800-2070 óra. Ebből látszik, hogy e borvidék leggazdagabb napfényben. A szőlőnövény fényigényét figyelembe véve megállapítható, hogy a térség a fehérbor-szőlőfajtákon kívül, kiválóan alkalmas a vörösbort adó szőlőfajták termesztésére is.
Borvidék hőmérséklete
A szőlőműveléskor fontos tényező a hőmérséklet. A borvidéken az évi középhőmérséklet sokéves átlagban 10, 5 oC, vegetációs idő alatt viszont 16, 2 oC. Az ebből számított teljes hősszeg 3477, 7 oC , a hatásos hősszeg pedig 1337,7 oC. a szőlőtermesztéshez szükséges minimális teljes hősszeg 2500 oC, a minimális hatásos hősszeg viszont 1000 oC, az évi középhőmérséklet pedig 9-21 oC között kell, hogy legyen. Magyarországon az évi középhőmérséklet 10 oC körül van. A harmadik tényező a lehullott csapadék mennyisége. A borvidéken évente sok éves átlagban 599 mm, a vegetációs időben viszont 396 mm csapadék hull a szőlőre. Legcsapadékosabb hónap a május 66 mm-rel, ami 15,1 nap alatt esik, és a június 65 mm-rel. E két hónapban hullik le az évi csapadék 21,7%-a. Figyelembe véve az évi csapadék mennyiségét mondható, hogy a szőlőnövény e térségben eredményesen termeszthető, mert a szőlőnövény közepes vízigényű, és átlagban 500-600 mm csapadékot igényel. Ezek a feltételek itt biztosítva vannak.
Szőlőfajták
A borvidék fajtaszerkezetében a hagyományos magyarországi fajták találhatóak, kivétel az olyan ritkaságok, mint a Tokaj 3 fő szőlőfajtája a sárga muskotály, a furmint és a hárslevelű. Ha nagy testű bort akarok készíteni Hajóson, és a mennyiség nem elsődleges szempont, akkor Cabernet sauvignon, Cabernet franc szőlők a legalkalmasabbak telepítésre. Amennyiben a minőség mellett a biztonságos mennyiség is szempont akkor, chardonnay. Olasz rizlig, cserszegi fűszeres, kékfrankos és zweigelt szőlőfajtákat kell megemlíteni.
Cabenet sauvigon, Cabernet franc, Kékfrankos, Zweigelt, Kadarka, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Olasz rizling
