Telefon: 70/33-66-997 | E-mail: kovacsborhaz@freemail.hu

Hajósi pincefalu

Hajósi pincefalu adottságai

A Duna régi medre /Vajas/ árterületének kiemelkedésén települt várostól keletre húzódó földalatti törésvonal egy agyagos dombvonulatot alakított ki, elválasztva egymástól két talajtípust. A lösz, amely alkalmas a szőlő- és gyümölcstermesztésre, és a kötöttebb talajt, amin főként takarmánynövényt termesztenek a helybeliek.  Hajós város neve elválaszthatatlanul összefonódott a pincékkel, a javarészt fehérre meszelt falu, apró házakkal, amelyek a településtől másfél kilométerre emelkednek a löszhátakon.     

Több pince volt, mint ahány ház

Hajóson, valamikor több pince volt, mint ahány ház. Sokan két pincét építettek, egyet a bor, egyet a burgonya és egyéb termények tárolására. Mivel a múlt századokban központi helyet képviselt a hajóson a szőlőművelés így a pincefalu is. A borospince volt a helyi ember éléskamrája. Tároltak a pincében bort, burgonyát, almát, savanyítottak borecettel paprikát és tároltak a hűvös pincébe. A szüretelő fahordók alma tárolás célját szolgálták, mégpedig úgy, hogy kibélelték a hordó alját szalmával, majd elkezdték rakni az almát úgy, hogy minden sor közé szalmát tettek. Ezzel a tárolási móddal sokkal tovább lehetet a gyümölcsöt tárolni, kevesebb volt a  rothadás, hiszen a hordó alján lévő alma is szellőzött.  

 

Aki először járja a pincefalu utcáit, úgy érzi, mintha egy kihalt településen lenne javarészt bezárt ajtók, bezsaluzott ablakok, láthat. Ha az ide látogató vendég tudja, hogy mikor kell a pincefalut meglátogatni, akkor egész más benyomással távozik. Mert, ha csak szüretkor, vagy nyáron, vagy hétvégén jön, akkor találkozhat turistával, hajósiakkal akik teszik a dolgukat. Láthat baráti társaságot, kártyázókat, váró-invitáló gazdákat. Olyan pince előtt pedig gyakran vezethet az útja amelyik a vidámság hangjától hangos, hiszen itt sokan osztják Kölcsey Ferenc Bordal c. versében megfogalmazott gondolatait, miszerint:

„Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Úgyis hol kedvre,
Úgyis hol búra

Fordúl az élet
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
S elmúlat véled. „

Első pincék

Hajósi pincefalu históriája a távoli múltban kezdődik. A fennmaradt írásos dokumentumok szerint, Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én kelt szerződésbe foglalta azokat a kötelmeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Valószínű, hogy az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. Az első ültetvények a mai Hild és Szentgyörgy település környékén voltak. Hilden a mai napig találhatók földbevájt barlangok, melyek eredete ismeretlen, egyes feltevések szerint ezek a barlangok adtak otthont ebben az időben a bornak. 1763-ra vonatkozó Balla-féle térkép Hajós határában nem tüntet fel szőlőket. A mai pincefalu területén valószínűleg a 18. század végén a 19. század elején  kezdtek a helybéliek pincét építeni. A falu melletti löszhát alkalmas volt borospincék kialakítására, közelebb volt, mint Hild viszont bent a faluban a belvízi problémák miatt nem tudtak borospincéket kialakítani. Első rendelkezésre álló számszerű adat 1851-ből származik, ebben az időben 553 holdon termeltek szőlőt Hajóson és 363 pince volt. A századfordulóra a pincék száma 850-re gyarapodott, a szőlőültetvény pedig 1200 holdra. Jóllehet nagy terhek nehezedtek a hajósi gazdákra, és időnként súlyos veszteségek érték a szőlőkerteket, mégis megélhetést biztosított. A legnagyobb csapást a filoxéra és a peronoszpóra okozta., például 1874. és az 1879. évi szőlőtermés csaknem teljesen megsemmisült. Ebben az időben rengeteg szőlő ment tönkre. Megoldást kellett találni a fertőzésekkel szemben, ezért az ellenállóbb homoki szőlők, az amerikai alanyokra oltott, nemes európai vesszők jelentették a kiutat. Az országos erőfeszítések hajóson is eredményekhez vezettek, hiszen 1908-ban rekord mennyiségű szőlő termett.

20. század eleje

A 20.század elején készültek azok a présházak, amelyek azóta műemlék jellegűek. Az épületek ekkor, vályog fallal, oromzata tapasztott vesszőfonattal legfelül aládeszkázott formában épültek.  Egy 1935-ben készült statisztikai összesítés szerint Hajóson 1812 holdon termesztettek szőlőt. Jó termés estén a pincékben 25-30 ezer hektoliter bort is tároltak, a második világháború idején azonban szorongatott helyzetbe kerültek a gazdák. Az átvonuló front katonái, hogy borhoz jussanak, több présház ajtaját felfeszítették, a nyitva hagyott, illetve ajtók nélküli pincék zöme kifagyott és tönkrement. Ezek a pusztítások azonban elenyészőek voltak azokhoz a károkhoz mérten, amelyek a háborút követtő békés években érték a pincefalut. 1960-as évek kedvező irányú társadalmi változásaira volt szükség, hogy a pincefalu újjáéledjen. Ekkorra már a kitelepített svábok nagy része visszatért Hajósra és újra gondozta, ápolta a szőlőültetvényeket. Elkezdődött a Présházak újjávarázsolás és szép fokozatosan kialakult a pincefalu mai arculata.  

A borospincék

A borospincék általában három részből állnak.  A legfontosabb a pincelyuk, amely  20 – 35  méter hosszan nyúlik a löszbe, zömében kézzel kivájva, 3-6 méter mélyen általában téglapadozat nélkül. A 80-as évek közepétől kezd elterjedni a pincék utólagos kitéglázása, részben esztétikai okokból. Az enyhén lefelé lejtő pincelyukakban található a borokkal teli hordók. Nem az egész termés kincse, hiszen a szőlő egy részét a gazdák, már a tőkénén eladják. Elmondható, hogy a borospincék 90%-ban 10 hl bornál kevesebb érlelődik. Az itt tárolt bor a családi szükséglet kielégítésérére, valamint kisebb hányadában értékesítési célokat szolgál.  A pince fontos részét képezi a présház. Egyik felében tárolják a szőlőfeldolgozás- és művelés eszközeit, a prést, a darálót, az erjesztő kádat. Az épületek nagy részében található a kisszoba., mely a munkában és a megfáradt gazda pihenését  szolgálja. Ez a helység szolgál a barátok és a vendégek fogadására. Egyszerű bútorzattal