Telefon: 70/33-66-997 | E-mail: kovacsborhaz@freemail.hu

Hajós város

Akik hallottak Hajósról, erről a Bács-Kiskun megyei Településről, talán annyit tudnak róla, hogy az ország egyik legmódosabb kisvárosa. Akik ismerik Hajóst, azok azt is tudják, hogy nemzetiségiek lakják. Az itt élő emberek kétszer rugaszkodtak neki az életnek. Merthogy, a község története is két szakaszra oszlik, a „K.e.”-re és „K.u.”-ra, amelynek Krisztushoz semmi köze, mert a „K.e.”és a „ K.u.” nem jelent mást, mint a kitelepítés előtti és a kitelepítés utáni időket.   Mélyebb és maradandóbb nyomot az utóbbi hagyott. A felvidéki – aki tudatilag és érzelmileg más tájakhoz ragaszkodott, mégis Hajósra kényszerült költözni – ebben a községben próbált gyökeret ereszteni.   A hajósi svábok otthona, hazája is Hajós és nem Németország.

Település nevének eredete

A város nevének keletkezésére többféle magyarázatot adnak. Az egyik szerint a sváb telepesek Dunán történő érkezése miatt a környező falvak lakói nevezték el őket hajósiaknak. A másik ismert magyarázat szerint, a község neve onnan származik, hogy a falu mai területén egy vízfolyás vezetett, amely lehetővé tette a halászatot, illetve a hajózást.  De közszájon forog egy harmadik magyarázat is. A török megszállás előtt ez a terület bizonyos Hajósy családé volt. Ez a szóbeszéd igaznak bizonyult, mert számos írásos dokumentumok is alátámasztja. Ez első okleveles adat 1366-ból való. A dokumentumban a település neve Hayós. De későbbi 1420-ból, 1433-ból és 1465-ből származó írásokban is ezen a néven szerepel.  A faluközösség korai életéről kevés adat maradt ránk annyit tudunk hogy a török hódoltság előtt vásártartási joggal rendelkezett. Az ország három részre szakadásakor bár nem lakatlan, de nagyon gyéren lakott ez a vidék. Arról azonban tudunk, hogy a község lakói 1543. és 1680 között tizedet fizettek. 1690-ből származó dokumentum egy elnéptelenedett településként említi meg.

 „K.e.” (alcím)

1722-ben itt talált megélhetést, boldogulást, azaz első 25 sváb telepes család, akit az akkori kalocsai érsek gróf Csáky Imre hívott be a török idő után elnéptelenedett országrészre. A betelepítés 1770-ig folyt általában Bussen-berg környékéről, a mai Baden-Würtenberg tartományból.

A község mai területét mocsaras-vizes rétekkel váltakozó tölgyes boríthatta, a 18. században, ami vadban gazdag volt. A falut két patak partjára építették, ez egyik mellett működött az érseki vízimalom. 1728-ra felépül a templom. Írásos dokumentumok szerint az 1732-ben már mintegy 122 család élt a településen.

Még csak 1739-et írunk, amikor az érsek gróf Patachich Gábor a templom mellé a falu egyik legjelentősebb épületét emelteti a vadászkastélyt. Az épület pihenő-, mulató-, szórakozó-, helyül szolgált.   Ide jártak vadászni a közeli vadaskertbe az érsek vendégei és a főurak. A Vadaskert mára beépült, csak az utcanevek viselik a történelmi múltját. Egyébként a község ebben az időben kedvelt tartózkodási helye volt a kalocsai érseknek és más egyházi személyeknek is. Itt szentelik fel 1752-ben a Kalocsán végzett kispapokat, sőt ebben az esztendőben püspökavatásra is sor került Hajóson. Az intenzív egyházi, vallási, politikai élet következtében a település egyre jelentősebb helyet vívott ki magának a környéken. Ezt támasztja alá az is, hogy a község 1756-ban, Mátyási Ferenc jegyzőségének első évében vásártartási és mezővárosi jogot kapott. 1767-ben a vadászkastélyhoz tornyok épülnek.

A 18–19. században, gyakori belvízi problémákkal küszködött a település, ez a Duna szabályozásával oldódott meg. A század végére már vásárvárosi rangot kapott a település. 1930-as évektől az érseki uradalom, a falu fejlődését gátoló erdőket kitermelte, majd felparcellázta házhelyeknek. Ezeket kedvező áron értékesítette a lakosság felé  és ezzel kezdetét vette minden korábbinál  intenzívebb  településfejlődés.

Akkortájt járta a szólás, „ha nem jön a háború tán, még a dusnoki templomot is megveszik a hajósiak”.

„K.u”

II. világháboru után a település fennálásának legnagyobb csapása következett ami kezdőik a „K.e”-vel  és elindítja a település másik szakaszát a „k.u.”-t . A kezdeti nehézségek után amik az idetelepített,  más kultúrához szokott felvidékiek, valamint az őslakos  sváb lakosok között alakultak ki, szép lassan ráébresztette az itt élőket, hogy előre tekintve a múlt sérelmeit félretéve a közös jövőért kell dolgozni. Hajós is, mint az ország településeinek nagy része, a hatvanas évektől számítva mind jobban gazdagodva, gyarapodva kialakította új arculatát a településnek. Napjaink legnagyobb problémája az értelmiségi fiatalok Hajóson tartása. Elmúlt húsz évben 600-700 fővel csökkent a telülés lakossága. Napjainkba a  kisvárosunkban 3.400 lakos él.